Miért lettem vállalkozó?

Vállalkozó. Nem szeretem ezt a szót. Az angol self-employed (önfoglalkoztató) sokkal kifejezőbb arra, amit én csinálok, vagy a spanyol autónomo (önálló) még inkább.

4 évvel ezelőtt kezdődött, amikor erős késztetésem volt arra, hogy világgá menjek. Egy barátnőhöz szegődtem, aki épp Kanári szigetekre készült, hogy ott töltse a telet. Ő javasolta, hogy végezzem el a svédmasszázs tanfolyamot, jól jöhet az ott kint. Gyorsan történt minden. Jelentkeztem, nem gondoltam arra, hogy milyen érinteni idegen emberi testeket, legyen az túl sovány, túl kövér, túl szőrös, túl izmos, túl öreg, és sorolhatnám. Nem gondolkodtam, csak mentem. Az elméleti anyagon kicsit nehezen verekedtem át magam, hiszen régen ültem már iskolapadban, elszoktam a tanulástól. A gyakorlati rész könnyebben ment, a kezem könnyedén lekövette a mozdulatsort, és el is raktározta az ismeretet. Kezemben a bizonyítvány, magyar és angol nyelven. Nem tudtam akkor még, fogom-e használni ezt a képesítést valaha.

És akkor világgá mentem. Először csak a túlélés volt fontos. Spanyol nyelvtudás nulla, angol minimális. De eldöntöttem, én itt dolgozni akarok. Mindegy, hogy mit, szobalány, konyhalány, bébiszitter, valami, akármi. Végül egy argentin munkáltató vett fel masszőrnek, akinek szépségszalonjai voltak az óceánparton. Nem volt egyszerű a kollégákkal, első nap semmit nem értettem, amit mondtak. A főnök meg egy türelmetlen, indulatos, idegbeteg ember volt, aki folyamatosan stresszben tartotta az alkalmazottait. Vagy megfelelsz az elvárásainak, vagy repülsz.

Nem felejtem az első vendégemet! Izgalmas volt! Valójában nem tudtam semmit, semmi gyakorlatom nem volt! Minden tudást elő kellett szedni magamból. De a vendég elégedetten távozott, és a következő is. Négy-öt nap után úgy éreztem, mintha mindig is ezt csináltam volna. Aztán jöttek azok a dolgok, amit a lelkiismeretemmel nehezen tudok összeegyeztetni. Egy nyaraló vendég érkezett, aki talpreflex masszázst kért. Az üzletvezető csajszi kérdezte, tudom-e. Mondtam, nem. Ő mélyen a szemembe nézett, és azt mondta halkan: De. Tudod. Szép lassan csinálod és jó lesz. A vendég nem fog észrevenni semmit. És már be is lettem tolva a vendéggel együtt a masszázsfülkébe, nagy mosolygások közepette. Ha az első masszázsom mély víz volt, akkor ez méhkas! :) Minden tiltakozott bennem, hogy olyasmit kell csinálnom, amire magamtól soha nem vetemednék. Érintőlegesen tanultam egy régebbi helyen talpreflexológiát, de soha nem merültem el benne komolyabban, és nem is gyakoroltam. Próbáltam előhozni magamból azokat az elfeledett ismereteket, és amennyire tőlem tellett megmasszíroztam a vendég talpát. De közben nagyon szégyelltem magam. Az estéim munka után azzal teltek, hogy az interneten kerestem, kutattam, s amit csak találtam, autodidakta módon szívtam magamba a tudást. Akkor már csinálni akartam ezt a hivatást, és ha már csinálom, jól akartam csinálni. Nem sokkal később kaptam egy másik klienst, aki sportmasszázst kért. Ekkor már nem csodálkoztam rajta, hogy nem kérdezték meg, van-e erre kompetenciám. Emlékszem, nagyon izgultam. Láttam, hogy a hölgy atletikus alkat, szépen kidolgozott izmokkal. Valóban sportolónak tűnt. Úristen, gondoltam magamban, már biztos masszírozta őt valódi sportmasszőr, le fogok bukni, hogy nem vagyok az. Akkor gondolkodjunk! A sport masszázs a gyúrásról szól. Na akkor szépen átgyúrtam az izmait. Lélegzetellállítva vártam a hatást. Megköszönte, sőt borravalót is adott. :) Hmmm... ezt is túléltem. Aztán jöttek az öregek, a betegek, a kövérek, a szőrösek, a feketék, a fehérek... és nem volt ritka az a megjegyzés, hogy neked mágikus kezed van, vagy hogy ez a legjobb napom! Hát igen, ezért érdemes csinálni! De hozzá nem értő, bunkó főnöknek megfelelni, akinek csak a pénz számít, a becsület nem érték, nem érdemes. Így hát eljött az a pillanat, hogy elköszöntem a kedves kollégáktól, akiket közben megszerettem, és egyre jobban ment a kommunikáció is velük. Viszont a mély vízben megtanultam úszni. Szép kis szakmai gyakorlatot szereztem mindezáltal.

Következő fejezet már itthon játszódik. Ezt a szép szakmát szerettem volna tovább folytatni. Egy négy csillagos hotelbe jelentkeztem, külön felhívták a figyelmemet, hogy nem akárki masszírozhat itt, meg kell felelni. Bejutottam. Gyönyörű wellness hotel a Mátrában, igazán boldog lehet, aki itt dolgozhat, gondoltam. Az első héten már úgy éreztem magam, hogy vagy megszoksz, vagy megszöksz. Az előzőt választottam! :)

Itt is kemény főnök, aki szerette félelemben tartani az embereit, vaskézzel irányítani, semmi nem számít, csak a haszon. Svédmasszőrként itt is szinte mindent kellett csinálni. Oké, reflexológiát nem! :) De, sport- és gyógymasszázst igen! Na most... a recepción elmondták a vendégeknek, a svéd az erős, a sport még erősebb, a gyógy pedig az, ha valami problémája van, és arra kér segítséget. Már megint a lelkiismeretem. Jött egy néni, és mondta, nagyon fáj a válla, alig bírja felemelni a kezét. Szépen csöndben meghallgattam, és gondolkoztam. Anyám! Mi van, ha gyulladás miatt fáj a válla? Gyulladást nem masszírozunk! És már megint ki vagyok téve annak, hogy nem a saját lelkiismeretem és tudásom szerint dolgozok. Szépen elkezdtem feltérképezni a néni testét. Lapocka alatti terület erősen le volt tapadva. Mondom a néninek, elképzelhető, hogy ez okozza a fájdalmait és a mozgás beszűkülést. Némi fenntartással és izgalommal végeztem a kezelést. Végül a néni felült, felemelte a karját, és örömmel mondta, hogy nem fáj. Nem fáj! Vettem egy mély levegőt, és hálát adtam az égnek, hogy sikerült megoldani a problémát és nem csináltam nagyobb bajt!

Szóval, ezek az esetek és még sok fel nem sorolt egyéb körülmény vezetett oda, hogy eljussak a felismerésig, hogy ezt a szép hivatást a saját felelősségemre csak önállóan lehet végezni! Bár a feladat nem kicsi, és az út rögös, de tükörbe tudok nézni, és el tudok számolni a lelkiismeretemmel.

Amikor azt mondja a vendégem, hogy szükségem van rád, mert én gyógyulok a kezeid alatt, vagy kipróbáltam a környéken az összes masszőrt, de ön masszírozott meg a legjobban, az érzés felülmúlhatatlan.

Természetesen, amióta önálló vagyok, képzem magam folyamatosan, így a svédmasszőr végzettség mellett már Nyirokdrenázs és Reiki terapeuta is vagyok, tanultam köpölyözést, test- és fülgyertyázást, gyakorlati továbbképzésekre járok, és épp természetgyógyász képzésen töröm az agyam! :)

Hát így lettem "masszőr" vállalkozó, mint az egyszeri szegény legény, aki elindult a hamuba sült pogácsával világot látni.